Lucskos szájjal indult el az erdész,
Medve lyukra vágyott, mint a lelkész.
A lelkész azonban apácákat szántott
Farkat lukba többször is vágott.
Az erdész is forgatta gyantás faszát sokba,
Hol kislányba, hol kisállatba tolta.
Aztán jött a medve, farokra éhesen,
Nem volt rest a vadász, s gyorsan beverte.
Dörmögött az élvezettől, sürgette, hogy mélyebbre
Közben rájuk köszöntött az éj leple.
Jött nemsokára a vadőr is nagy hévvel,
Nem bírta tovább az álló léccel.
Az orvos késett, faszát táskájában hagyta,
Seggében megakadt a másik medve farka.
Medve orgiától volt hangos az erdő,
Jesszus ez a világ, csak csupa fertő!
Bezzeg rántott volna rá csak simán Julcsa,
Kit érdekel, ha lyuka szőrös, feje furcsa?
Bajusz és Enya is sikert arattak volna,
Enya hajából csak szállt volna a korpa.
Minden nőnemű egy falloszra támadt,
A kanok már hordágyon, de a farkak állnak.
Lehetne már vége ennek a rohadt mesének,
Merre van itt helye a drága vesének?
Nem tudni, de vegyétek elő ti is,
Húzzátok, tépjétek, ahogyan mi is.
Ez legyen a végszó, mert már a tököm ki van.
Álmodjatok szépeket! Bajusz meg a fika.
