Mókus és Merkúró blogja: július 2009

2009. július 31., péntek

2009. július 25., szombat

Feláll mindenkinek a rothadó fasza.
Áll a piramis tetején és lesújt a kasza.
Sosem tudhatod éppen ki van soron.
Ha rosszat szólsz vagy lépsz, elcsúszol a foson.

Ami Gordonkából kipottyant elénk,
Abból már kaptunk, köszönjük, több nem fér belénk.
A rendőrök ott hagyják, ki jól végezte dolgát,
A lelkész az ablakból hegyezi farkát.

Fröccsen a keresztre egy kis fehér lé.
Ez az új világ! Ne hidd el, hogy tré!
Jó lesz így ez nekünk, hisz a zenész azt mondja.
Minden üres tányér mellé zenél majd Gordonka.

Hazafelé rendőrök kutatnak tárcánkba,
Lelkészek mártogatják faszukat lányunkba,
Ki véd meg minket, ha az ő kezük is fehér?
Magyar ember gyerekkel nem kefél!

És látod mégis megtörténik minden.
A Pokol ehhez képest talán kisebb.
Demokrácia van itt, de igen, "el lehet menni".
Vagy nagyon sok pénzért kell új életet venni.

Mi viszont maradunk, és dobunk egy garast,
Ez a mi helyünk, most hallgasd a panaszt.
Bár a betegek mi vagyunk, te meg egy orvos,
Nekünk van büszkeségünk, te meg csak dolgozz.

Gyógyítgasd csak a hatalom sebeit,
Mi nem vagyunk emósok, hogy felvágjuk ereink.
Zenélünk, tüntetünk, és letérdelsz előttünk,
Fehér energiánkkal mindahányan elöntünk.

Ha nincs más út, mi harcolni fogunk.
Nem vagyunk ostobák, nem csalunk és lopunk.
Ez nem hazafias kérdés, nem mártírhalál.
Tény, hogy magyar vagyok, másnak az apja faszát.

Nem vagyok elfogult, kiközösítő bolond.
De a tisztelet jár mindenkinek, én sosem nyalok.
Kéretik az igazság meg egy-két igaz 'fejes'.
Évezredek óta mindig a magyar fizet?!