Kísért a múlt....

Gyors menet

Az ajtó hirtelen kicsapódott, Mizi ijedten ugrott fel a karosszékből, ahol eddig meztelenül üldögélt délutáni cigijét pöfékelve. A sötétből egy alak bontakozott ki mire a nő elmosolyodott.

- Későbbre vártalak. A fürdőt tudod hol találod! – mondta majd lassú mozdulatokkal elnyomta cigarettáját és az ágyhoz sétált. Rudolf türelmetlenül a székbe dobta kabátját majd hatalmas léptekkel átvágott a szobán és magához rántotta a meztelen testet. Ajkuk csókban forrt össze ami azonban nem tartott sokáig, mindketten türelmetlenek voltak. Mizi lerángatta Rudolf ingjét majd egy mozdulattal nadrágjától is megfosztotta. A férfi a gyönyörű testet simogatta majd felemelte a nőt és az ágyra dobta. Lassan a reszkető test fölé hajolt és nyaktól lefelé végig csókolta. Mizi hátra vetett fejjel élvezte ahogy a trónörökös csókokkal borítja be testét majd legérzékenyebb pontját kezdi el izgatni. A nő halkan felnyögött majd minden erejét összeszedve magához húzta Rudolfot és hosszú csókkal zárta le ajkát. Ezt követően lassú simogató mozdulatokkal izgatni kezdte a férfi nemi szervét, Rudolf fejét a párnába fúrta és halkan zihált majd mikor már úgy érezte hogy nem bírja tovább Mizit maga alá nyomta és teljes erőből beléhatolt. A nő ajkát halk sikoly hagyta el és lehunyta szemét. Rudolf lassan, finoman végig harapdálta nyakát majd egyre gyorsabban kezdett el benne mozogni. Az erőteljes mozdulatokra hatására úgy érezték egy másik világba kerültek, ahol nincs tér s nincs idő. Mizi halkan nyögdécselt miközben Rudolf édes szavakat suttogott a fülébe majd egy utolsó lökéssel végleg magáévá tette a nőt. Percekig csak feküdtek, az izgalomtól beszélni sem tudtak. Rudolf ezek után felkelt, felöltözött majd Mizi mellé dobta a pénzt és amekkora zajjal érkezett ugyanakkora zajjal távozott is. Mizi kétségbeesetten az arca elé emelte kezét, könnyek peregtek végig arcán. Úgy érezte magát mint egy prostituált holott ő sosem végzett így egy kuncsaftjával, pénzt sem kért tőlük. Mindig adományokat hoztak a nőnek, különböző tárgyakat és igen gyakran ételt. De Rudolf más volt…habár Mizi kétségbeesetten próbálta megismerni hisz első találkozásuk után rengeteg levéllel árasztotta el a koronaherceg. Rudolf persze egyikre sem válaszolt csak a kocsisával üzent, hogy nemsokára megint tiszteletét teszi a kéjlakban. Mizi vörös sírt szemmel felült majd tehetetlenül végig nézett a széttúrt ágyon.