Mókuska és a marógép

Tudom ez kurvára nem érdekel senkit, de azért leírom hogyan basztuk el a mai napot. Ma egy koszos, retkes, büdös 50 éves "félautomata" marógéppel kellett leszednünk egy hűtőbordáról 7[mm]-t. A korabeli csodás technológia segítségével jó, ha 0,5[mm]-enként tudtunk haladni. Előzetes számításom szerint 280[perc] lett volna a munkaidő. Hogy kicsit fényezzem magam, jó volt a számításom, mert 13h körül kezdtük, és 17:50-kor fejeztük be. Egész idő alatt ott álltunk a gép mellett 80[dB]-es zajban, a gép köpködte ránk a fémforgácsot és minden egyes ciklusban pofánkba fröcsögött a műszerolaj.

További ízelítő képekben:

Itt látható az említett marógép a már befogott munkadarabbal. Először még jópofának tartottam.

Az 1982-es szobrocskát a gép tetejére tettük, mert a munka csak Leninnel megy :)

Eltelt 40[perc], kicsúszott a számon az első "faszom ebbe a marógépbe" mondat. Megjelentek az első izzadtságcseppek is a homlokomon, Lenin továbbra is felügyelte a munkát.

A forgásirányváltó kar az egyik irányban mindig visszaugrott középállásba és leállt a forgás, így kiakasztattuk egy kulccsal. Ezt ne csináljátok utánunk, mert biztonságtechnikai szempontból veszélyes.

A tokmányban kilazult a vágófej, és az egyik irányban 1[mm]-t ferdén még levágott! Nagyon boldogak voltunk!

A munka végén pedig Dőring tanár Úr elbúcsúzott tőlünk:
"Tisztálkodjanak meg szépen, aztán menjenek a picsába!"