Otthon, édes otthon...

Szereposztás: Anya - Merkúró; Apa - Mókus

Jelenet: Az apuka finom vacsorával fogadja feleségét a szépen kitakarított lakásban. Egyetlen szépséghiba, hogy az apuka mindeközben csúnyán berúgott.

Anya: Sándor merre vagy?
Apa: Itt vagyok... (mondja kómásan)
Anya: Sándor! Te már megint ittál?!
Apa: Mi közöd hozzá?
Anya: Hogy beszélhetsz így velem? Nem azért keresem a pénzt, hogy te elköltsd! Megszakadok a munkában, nekem nincs már rendes életem sem, te meg ezt csinálod velem! Egyszerűen kész...még annyit se tudsz megtenni nekem, hogy nem iszol. Ez elkeserítő. Ennyit nem érdemlek én meg? Ilyen szar ember vagyok?!
Apa: És én nem csinálok semmit?
Anya: Nem ezt mondtam. Most miért ébresztesz bennem lelkiismeret furdalást? Ezt érdemlem én? Hát nem hiszem el...
Apa: Egésznap takarítottam, főztem, befizettem a számlákat, ez semmi?
Anya: Most miért csinálod ezt? Zsarolsz lelkileg. Én meg a pénzt adom hozzá!
Apa: Én nem értem meg, hogy miért kell mindig kibaszni az ablakot, amikor hazaérsz? Ki vagy melegedve úgy érzed, hogy meleg van, nekem meg fázik a lábam. Csukd már be.
Anya: Nekem meg melegem van. Könyörgöm bazd már meg, itt ülsz a rohadt melegbe csak egy kicsit kellene kibírnod!
Apa: Faszom! (komótosan feláll a székből) Majd én becsukom...
Anya: Akkor csukd be bazd meg, ha nem vagy képes kibaszott 5 percet várni. Most rohadt dühös vagyok! (elkezdi az öklével verni az asztalt) Mi a jó büdös isten faszát képzelsz magadról?! Kinek képzeled te magad h engem bánthatsz? Hogy engem minden egyes alkalommal a földbe tiporsz?
Apa: Te beszélsz, tudod min mentem én keresztül, mióta 1967-ben feljöttem Pestre? Neked arról fogalmad sincs...
Anya: Neked nincs fogalmad, hogy nekem mit kell kiállnom nap mint nap! Te csak itthon ülsz, kényelmesen elvagy a meleg szobában, here-verézel én meg szakadjak meg mint egy igás ló?! Hát a nagy lófaszt bazd meg, remélem egyszer az élet majd téged is megtanít rá, hogy milyen szenvedni! Remélem bazd meg belenyomja majd a fejedet a sáros, büdös, koszos, szaros pocsolyába az utcán! Remélem ott fogsz megrohadni!
Apa: Te hülye vagy?! Egésznap főztem helyetted és ezt kapom? Hát a faszomat! (üvölti)
Anya: Na jó most elmegyek, mire haza jövök remélem lenyugszol! Vagy komolyan mondom, hogy beadom a válási papírokat! Rohadj meg ott ahol vagy! (üvölti majd becsapja a bejárati ajtót)
Apa: Akkor nézzük, mit lehet enni... hm...

Farak és Nimfóka

Nimfóka piros köpönyeget kapott.
Kosarába a mamája dildót is pakolt.
Nekivágott hát a farkak erdejének,
Hogy kicsavarja mindet kedvesének.
Ment az úton, lábát serényen szedte.
Néha a dildót picsájába tette.
Belekötött útközben fűbe-fába,
Ott is hagyta fogát a medve barlangjába.
Ez még semmi volt majd jött a farkas.
Eléje állott egy hatalmas fasszal.
Nézegette, méregette majd térdreborult,
A hatalmas fasz egyenest a szájába lódult.
Élvezett Farak, törte az erdő csendjét.
Akkorát sikított, hogy meghaltak a zergék.
A fasz szagára összegyűlt az erdő népe,
Mindenkinek falloszában pezsgett a vére.
A medve nyulat dugott, az oroszlán kecskét.
Molyok a farkukat egymásnak verték.
Jött Nimfóka tágranyílt picsával,
Játszadozott kezében a vadőr faszával.
A vadőr nem volt más mint Uri Genyler.
Sok picsát tágított, farkát sokba kenyte.
Bevonták a játékba az öreg Olgát,
Már 30 éve is jól végezte dolgát.
Uri nyomta őt is, mindenki csak nézte.
Nem lett volna ki Olga pináját védje.
Búsan nézte őket a kopott Mária-szobor,
Berángatták középre, hagy kapjon a jóból.
Nimfóka megunta az életet és tovább lejtett.
Farak azonban köcsög tervet fejtett.
Nimfókát a medvék a magasba emelték,
Farkukat a fűzfánál ővele verették.
Nimfóka hamarosan tovább indult.
Nemsokára nagynyanyája háza elé fordult.
Bécsöngetett hozzá, közben letörölte száját,
Seggéből, szájából kihúzott egy répát.
Nagymamája gyorsan ajtót nyitott.
Ma karfiolt evett, így sokat fingott.
Nagyott szippantottak a remek aromából,
A macskák jajgatva menekültek a házból.
Eltelt egy kis idő s kopogtatott Farak.
Nagymama ijedtében Nimfókába szaladt.
-Ne nyisd ki, Nimfókám, szétbassza a seggünk,
-Nem baj nagyikám, pont ez kell ma nekünk!
Azzal Nimfóka ajtót nyitott.
Nagymama ijedtében orkánt fingott.
Farak nyomban betömte a bűz forrását,
Nimfóka forgatta seggében a kőbaltát.
Farak kiszáradt, minden patront ellőtt,
Megpuhult farkával paskolt egy emlőt.
Csatlakozott hozzájuk a falu apraja-nagyja,
Nimfóka mindenkibe beleszállt, ki hagyta.
Lovagolt fáradhatatlan, nem ismert határt,
Durrantak a farkak és csak zabált.
Így szenderedett álomra, falloszok ölében,
Hátha holnap is szerepel egy mesében.