"Odaültem Daniék asztalához kis naivan, mit sem tudva Mókusról. Egyébként biztos jóarc a srác, de akkor és ott, nem gyengén leszívta az energiáimat...
Kezdte azzal, hogyha adok neki egy ötvenest, bevisz a bokorba. - Hát nem kedves? Biztos egy pillanatra az látszódott az arcomon, mennyire jól esne, vagy én nem tudom."
Mókus:
Segítőkész ember vagyok, eddig senki sem csalódott a segítségemben. Másnaposan is elmentem Danihoz matekot tanítani. Most sajnáltál volna egy ötvenest? :/
Timi:
"Aztán tetézte azzal, hogy folyamatosan próbált meggyőzni róla, hogy bármiből korepetálásra szorulok, és nyugodt szívvel vegyem igénybe a szolgáltatásait. - Kösz, de kösz nem."
Mókus:
Nyelvtanból tuti kell, mert a 'jóarc' az külön írandó, a korrepetálás meg két 'r' betű. A bármi helyett javaslom a minden szót, értelmesebb lenne a mondatod. De tényleg segítek! :)
Timi:
"Ekkor kicsit koccoltam, mert nem akartam flegmázni, meg szemétségeket odamondogatni. "
Mókus:
Pedig magad bevallása szerint később ezt tetted. Minden bizonnyal akkor erőt és ötleteket gyűjtöttél a távolléted során. Vagyis nem, hogy nem akartál, nem tudtál mit mondani. Viszont a humorérzék hiánya már komoly probléma...
Timi:
"Mikor visszatértem, mintha mi sem történt volna, folytatta ahol abbamaradt a dolog... kész tények előtt álltam: ő maga igényli ezt az egészet, hát legyen. Gondoltam, tesztelem a határokat. De a srácnak már-már szinte kész válaszai voltak mindenre. Ennek ellenére a többiek jól mulattak a szócsatáinkon, egy idő után azt hiszem én magam is élveztem. De picit bántott, hogy olyan sértő dolgokat mondtam neki, de hát nem volt képes észre venni magát egy percre sem, mit tudtam csinálni? Provokált, én meg nem hagytam annyiban. "
Mókus:
Ez mi más, ha nem az én elismerésem? :) Ha megtanulom a könyvet a 12. oldalig, akkor nem a 24. oldalon folytatom, érted... Semmi sértő nem volt benne, szinte vicces sem volt.
Timi:
"Egy darabon Mókus is velünk tartott... Mintha még nem lett volna elég aznapra a beszélgetésünk - meg úgy kábé örökre -, meginvitált egy földön való alvásra magához. Nah szépen vagyunk, mi? Hol ronthattam el? Talán ott, hogy nem volt ötvenesem... Akárhogy is, itt elpattant a cérna, amit ő is érzékelt és próbált szépíteni, de leszartam. Megkérdeztem tőle full komolyan, hogy most miért jó neki ez, hogy oltogatva van, meg hogy cikizve, vajon miért van erre neki szüksége? Megkérdezte, hogy azért örülök-e, hogy megismertük egymást, mire azt feleltem, nem is ismer. Frappánsan rávágta, hogy én sem őt. Próbáltam magam visszafogni, de nem ment: megmondtam neki kerek-perec, hogy szeretném, ha így is maradna. Aztán előrébb mentem a sorban a Zsófiékhoz. "
Mókus:
Látod, én még tartottalak annyira, hogy aludhass az én földemen. Ott rontottad el bogaram, hogy prűd vagy és nincs humorérzéked. Sűrűbben kéne edzésre járnod ide a blogra. Egyébként a húr szokott elpattanni a benne lévő feszültségtől, a cérna meg szakadni szokott. Én nem voltam oltva, meg cikizve. Szerintem csak te fújtad fel ezt az egészet. Most miért kell a baszatlan hercegnőt játszani? :/ Nem szeretem az ilyet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése