Ki magára ismert előző versünkben.
Születéskor kapott egy leánykori nevet,
De azóta már ötször váltott nemet.
Talán Timike, talán Tibike, lényegtelen.
SP ágyba várja őt minden pénteken.
Lehet bármilyen kis vézna, vagy aszott,
Ekkora fogyit még a világ nem baszott.
Kerekes széke csak úgy száguld a Tescoban,
Eddig is fasza gyerek volt, de most még jobban.
Lebénult jobbkezével kis pöcséhez nyúlna,
Markolni nem tudja, mert összenőtt az ujja.
Ó, Istenem, ne nézzük tovább szenvedését,
Vegyük inkább kínkeservvel el az életét.
De köszönjük, hogy eddig velünk voltál,
Seggedbe a mi adónkból kúpokat toltál.
A következő verset talán már meg sem éled,
Ha lekapcsolják a lélegeztetőt a nővérek.
Ég veled kis fogyatékos, egyszerű buzi,
A következő versből sem fogunk kihagyni!
A kép csak illusztráció! Hiszen egy nyomorékról szól a vers!
2 megjegyzés:
XDXDXDXDXD ez nagyon nagy. igazi blogszappanopera. :D veled vagyok Móki. :D
Most is nekem van igazam, azt hiszik, hogy kitoltak velem :DD Közben engem egy percig sem érdekelt az a kis ribanc, most viszont legalább van miről írnom, hála Tibikének :D
Megjegyzés küldése